Ige:

Olvassuk el a Zsolt. 22,1. 23. 25. 27. 30b-32 verseit!

Pünkösd van, amikor a keresztyénség a Szt. Sz. kitöltésére emlékezik. Mi is ezt tesszük most, de egyben folytatjuk a testben megjelent Istenről, azaz J. Kr.-ról is a sorozatot, ezen belül a 22. zsoltárban Róla írt próféciákat. Két alkalommal is a 22. zsoltárból olvastunk Urunk szenvedéseiről. Most az Ő szenvedésének a gyümölcseiről lesz szó, amiket a Szt. Sz. munkál bennünk, hívő emberekben.

1.) A hajnal sugara

1. v.: Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.

Az ajjelethassakhar jelentése: „A hajnali szarvas” kezdetű ének dallamára. Mivel a zsoltárt Isten szellemének a vezetése alatt írták, az sem véletlen, hogy milyen ének dallamára énekelték. Nem tudjuk, hogyan szólt ez az ének, de a nevéből valami fontosat mégis megtudhatunk.

Egy kicsit messzebbről kezdem. A babiloni fogság után már sokan nem beszélték a héber nyelvet, hanem az arámit. A Targum a héber Biblia arám nyelvű fordítása magyarázatokkal, értelmezéssel ellátva. Ezt használták a zsinagógákban. Nos, a Targum leírja, hogy a reggeli áldozati bárányt akkor áldozták fel, amikor a templom ormán álló őrszem felkiáltott: „A reggel első sugarai előtörtek!” Tehát a hajnal első sugarai jelezték a reggeli áldozat idejét. A zsidó hagyomány a hajnali szarvast ezzel a hajnali fénysugárral azonosítja.

Miért mondtam ezt el? A 22. zsoltár eleje Urunk szenvedéséről, kereszthaláláról szól. Ezzel az áldozattal vette kezdetét a hajnal. (Itt közbevetek valamit. J. Kr. maga a világosság, a Nap. Zakariásnak a  Luk 1:78-ban leírt szavaival, J. Kr. születésével meglátogatott minket a naptámadat a magasságból. De mikor Őt elvetették, és keresztre feszítették, nemcsak fizikai, hanem szellemi éjszaka borult a földre. Ezt jelezte az a 3 órán át tartó sötétség, amikor Isten is elhagyta Őt. Akkor Urunk elszenvedte minden bűn büntetését, a kárhozatot). Mikor meghalt, mint Isten áldozati Báránya, ismét előtört a fény, a reménysugár az Istennel való közösség helyreállítására, mert annak akadálya, a bűn eltöröltetett. Így megnyílt számunkra az út Istenhez. Ez az út kezdete, és ez az út folytatódik: Péld 4:18 Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.

A folytatás Urunk feltámadása, mennybemenetele, megdicsőülése és a Szt. Szellem kitöltése. A világ még sötét, de a Krisztusban hívők szívébe már nemcsak a hajnal sugara világít be, hanem a Nap is felkelt. Vagyis már nemcsak az értünk meghalt J. Kr.-t ismerjük, hanem a Szt. Sz. által ismerjük a feltámadt, megdicsőült Kr.-t is. Számunkra most ez „a teljes dél”. De még lesz folytatás, amikor a teljes dél eljön az egész világra, amikor majd Urunk visszajön, felállítja a királyságát. Aztán majd az új teremtés dicsősége lesz a végső, az igazi „teljes dél”.

Ennek során a Szentháromság: az Atya, a Fiú és a Szt. Sz. együtt munkálkodik. A Szt. Sz. által válik előttük élővé az Ige. Azok a versek is, amiket most olvastunk.

2.) 23. v.: Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben. A beteljesedést olvassuk el Zsid 2:10-12. Urunk golgotai áldozatának a gyümölcse, hogy akik hisznek J. Kr.-ban, azok Isten gyermekei és J. Kr. testvérei lettek. Nem szégyell minket, noha a hitetlen életünk bűnös, szégyellni való, de az Úr minden bűnünket eltörölte, a régi elmúlt, újonnan születtünk, Isten fiai lettünk, akiket dicsőségre vezet. Ahogy olvastuk: sok fiakat vezérelvén dicsőségre. És az Ő testvéreit gyülekezetbe, közösségbe helyezi, ahol Őt dicsérik.

Újonnan születni víztől és Szt. Sz.-től lehet. Isten gyermekei, J. Kr. testvérei a Szt. Sz. által lehetünk. Róm 8:9 Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé. A Gyülekezet is a Szt. Sz. által lett. 1Kor 12:13 Mert hiszen egy Szellem által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk. Vagyis J Kr. áldozata az alap, a hajnal, amit Isten tovább vitt egészen a Szt. Sz. kitöltéséig. Így lettünk alkalmasak arra, hogy mint Isten gyermekei szívből dicsérjük az Urat a gyülekezetben.

3.) 25. v.: Mert nem veti meg és nem utálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orcáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja. Ennek éppen az volt az ára, hogy a kereszten Isten elrejtette az arcát Fiától, amikor bűnné lett értünk. Ez az oka, hogy Isten nem utálja a szegény nyomorúságát. Minden nyomorúságunk a bűneink következménye, de az Úr Jézus vére eltörölte azokat. Emiatt nem rejti el előlünk Isten az arcát, ezért hallgat meg, amikor Hozzá kiáltunk. Azonban ennek a felismeréséhez szükséges a Szt. Sz. segítsége. 1Kor 2,12: Mi pedig nem e világnak szellemét vettük, hanem az Istenből való Szellemet; hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nekünk. A Szt. Sz. nélkül még kiáltani, imádkozni, sem tudunk. Róm 8:26 Hasonlatosképpen pedig a Szellem is segítségére van a mi erőtlenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; de maga a Szellem esedezik mi értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.

4.) 27. v.: Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, akik őt keresik. Éljen szívetek örökké!

A hívők megelégített emberek. Itt nem a földi, testi eledelről van szó. Azt is megadja az Úr, J. Kr. érdeméért. Az Ige itt szellemi eledelről beszél. Erre mutat ez a mondat: Éljen szívetek örökké! A testi szívünk nem él örökké. Arra a szellemi táplálékra, az Igére van szükségünk, ami Isten kegyelmét, az életet közli velünk, ami J. Kr. áldozatában, a bűnbocsánatban, Isten szeretetében nyilvánult meg felénk. De ha a Szt. Sz. nem teszti az Igét élővé a szívünkben, akkor nem válik életté, nem elégít meg, és akkor a szívünkből nem tör fel a hála és dicséret Isten iránt.

5.) 30b.: Őelőtte hajtanak térdet, akik a porba hullanak, és aki életben nem tarthatja lelkét.

Mi emberek nem tarthatjuk életben a lelkünket. Nekünk csak J. Kr.-ban van életünk. Ő az élet! Őelőtte hajtunk térdet. Előtte borulunk le, Előtte alázzuk meg magunkat már most. Mert majd eljön az idő, amikor mennyen és földön mindenki Őelőtte hull a porba, Előtte borul le. Miért tudunk mi már most Őelőtte meghajolni? Azért, mert a Szt. Sz. megvilágosított. 1Kor 12:3b senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szt. Sz. által. A Szt. Sz. munkálja bennünk, hogy ne kényszerből, hanem hálából és imádattal hajtsunk térdet, Urunk és Istenünk előtt.

6.) 31a: Őt szolgálják a fiak…

A fiak szolgálata más, mint a szolgáké. A fiak örökösök. A fiak magukénak érzik, magukénak tudják azt, amiben szolgálnak. Mi, Kr.-ban hívők Isten fiai vagyunk, és szívből, szeretettel, az Úrral együtt munkálkodva és örömmel szolgálunk. Nem kényszerből. Sőt kitüntetésnek vehetjük, hogy szolgálhatunk, hogy Kr. munkatársai lehetünk. Nem úgy szolgáljuk Őt, mint a tékozló fiú bátyja az Atyját. Ez a fiú nem értette meg, amit az Atya mondott neki: Luk 15:31 Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd! Ez a fiú ezt nem értékelte, ezért a szolgálat teher volt a számára: Luk 15:29 Íme ennyi esztendőtől fogva szolgálok neked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nekem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vigadjak. Azért volt teher, mert nem az Atyjával való közösséget értékelte, hanem a barátaival való vigadozást. Nem fiúként viselkedett, hanem szolgaként.

De hogyan élhetünk és szolgálhatunk fiakként? Csak a Szt. Sz. által lehetséges! Róm 8:15-16 Mert nem kaptatok szolgaság szellemét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! Ez a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.

Csak a Szt. Szellem ajándéka és vezetése által tudunk Istennek szolgálni.

7.) 31b-32: az Úrról beszélnek az utódoknak. Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánuk való népnek, hogy ezt cselekedte!

A Szt. Sz. által tehetünk bizonyságot az Úrról és az Ő cselekedeteiről. Mégpedig két fontos területen, amit ez az Ige említ:

1. Az utódoknak, vagyis gyermekeinknek, unokáinknak. Nagyon fontos, hogy minden hívő szülő és nagyszülő beszéljen az utódoknak az Úrról, és arról, hogy mit cselekedett vele, a szülővel. Hogyan változtatta meg az életét és a gondolkodását. Fontos, hogy a gyerekek lássák, hogy a szüleik meghajolnak az Úr előtt, az Ő akarata előtt, engedelmeskednek Neki, Őt szolgálják. Lássák, hogy a szüleik megelégedettek és érték számukra a gyülekezet, a testvérek, a testvéri közösség, hogy szeretik egymást a testvérek, és nem mondanak egymásról rosszat.

2. Bizonyságot teszünk az utánuk való népnek. Vagyis a következő generáció, a fiatalok felé is fontos hirdetni az Úr igazságát és cselekedeteit. Azok felé, akik nem a mi utódaink, hanem pl., a gyermekeink barátai, munkatársaink, szomszédok vagy a gyülekezet fiataljai. A mostani fiatal generáció különösen rászorult erre, mert az interneten, a közösségi oldalakon, a virtuális világban nőnek fel, ahol szinte semmit sem hallanak az igazságról, Istenről, az Úr Jézusról és az Ő cselekedeteiről. Ha az életünk hiteles, úgy a cselekedeteink magukért beszélnek, és akkor meg szokták hallgatni a bizonyságtételünket is. Vagy elfogadják, vagy nem, ez már az ő felelősségük. A mi felelősségünk elbeszélni az Úr hatalmas tetteit, amit értünk és velünk cselekedett. Elmondhatjuk, hogy Isten őket is szereti, és számukra is a golgotai kereszten ragyogott fel a hajnal sugara.

De mindezekhez nélkülözhetetlen a Szt. Sz. vezetése, hogy kinek, mikor, mit és hogyan szóljunk. Hogy Ő adjon szót a szánk megnyitásakor.

Befejezésül imádkozzunk:

Istenünk, Atyánk! Köszönjük, hogy Szent Fiad áldozata hajnali világosság volt. Köszönjük, hogy tovább munkálkodsz a teljes délig, hogy feltámasztottad és megdicsőítetted Őt, és eljött a Szt. Sz. Köszönjük, hogy Általa gyermekeid lettünk, és gyülekezetbe helyeztél. Hála Neked, hogy nem rejted el az arcodat előlünk, és a Szt. Sz. által élővé tett Igével elégítesz meg. Köszönjük, hogy szívből és hódolattal hajolhatunk meg Előtted, hogy mint fiak szolgálhatunk, és Rólad, a te igazságodról tehetünk bizonyságot az utódainknak és a következő nemzedéknek. Köszönjük, hogy elküldted a Szt. Sz.-et, hogy elvezessen minket minden igazságra. Ámen

Végül énekeljük el a 19. sz. éneket: Néked szól az ének…